Festő, grafikus.
Marosvásárhely, 1893 - Budapest,1976

Munkácsy-díjas (1955), érdemes művész (1956), kiváló művész (1970), Kossuth-díjas 1973). A marosvásárhelyi református kollégiumban tanult, 1910-ben költözött Budapestre. Egy illatszergyáros alkalmazta mint csomagolástervezőt. 1913-ban beiratkozott a Rippl-Rónai-Kernstok-Vaszary által vezetett szabadiskolába. Itt barátkozott össze Máttis Teutsch Jánossal, aki 1916-ban bemutatta Kassák Lajosnak, és itt találkozott 1918-ban Derkovits Gyulával. Erre az időszakra esnek első művészi kísérletei, megtervezte első plakátjait. 1916-ban szerepelt képe a Nemzeti Szalonban. 1918-tól a Kassák-körhöz kapcsolódott, részt vett a Ma kollektív kiállításán. A német expresszionizmus és a francia kubizmus hatott stílusára. Korai naiv szemléletű illusztrációit geometrizáló linómetszetek váltották fel. Korai fő művei (Vörös mozdony, 1918; Vörös gyár, 1919) a progresszív gondolatok szimbolikus erejű ábrázolásai. Bécsbe emigrált, ahol egy időre ismét a Mához csatlakozott. Kassák Lajossal kiérlelt képarchitektúra elméletének megfelelően 6 lapból álló sablonnyomatot sorozatát készítette el, mely 1921 áprilisában Kassák előszavával jelent meg Bécsben. A Bauhausban tanuló Molnár Farkas hívására Weimarba utazott. Bár nem lett a Bauhaus tagja, tanulmányozta az új típusú főiskola munkáját és kapcsolatba került a holland De Stijl csoport tagjaival. A sztereometrikus elemek egyre inkább gazdagították képeinek síkmértani konstrukcióit. 1922. decemberében kiállítása nyílt Berlinben a Sturm Galériában. Weimarban festett képei (Az új Ádám, 1923; Az új Éva, 1923) a modern ember és az új művészeti irányzatok szatirikus ábrázolásai. A német expresszionizmus hatását tükröző sorozatát A Blok: A tizenkettő c. poémájának illusztrációit is ott készítette el. Önálló kiállítása nyílt Berlinben a Nierendorf Galériában (1923). 1925-ben hazatért. A Mentor könyvkereskedés Andrássy úti helyiségében rendezett kiállításán már díszlettervei is szerepeltek. Részt vett a Zöld Szamár nevű avantgarde színház megalakításában. Cocteau Az Eiffel-torony násznépe c. darabjához készített díszleteket és kosztümterveket. Tanítványai közül Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) az op art megalapítója lett. Az 1930-as években elsősorban reklámgrafikai működése kiemelkedő,( egyszerű dinamikus formáival jól szerkesztett kompozícióival nagy hatással volt a magyar plakátművészetre. Olajképein - a korábbiak konstruktivitásához képest - expresszívebbé vált a nyelv, oldottabb lett a felületképzés. Az 1940-es években elmélyült elméleti érdeklődése és aktivitása. 1943-ban jelent meg Hevesy Ivánnal és Rabinovszky Máriusszal közösen szerkesztett kötete Kétezer év festészete címmel. 1949-től 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola igazgatója. Az 1960-as években művészetének korai, aktivista korszakához tért vissza. Művei szerepeltek a magyar avantgarde számos külföldi bemutatóján, egyéni retrospektív kiállítása volt Kölnben, 1969-ben gyűjteményes, 1977-ben posztumusz kiállítása nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. Festő, grafikus, Munkácsy-díjas (1955), érdemes művész (1956), kiváló művész (1970), Kossuth-díjas 1973). A marosvásárhelyi református kollégiumban tanult, 1910-ben költözött Budapestre. Egy illatszergyáros alkalmazta mint csomagolástervezőt. 1913-ban beiratkozott a Rippl-Rónai-Kernstok-Vaszary által vezetett szabadiskolába. Itt barátkozott össze Máttis Teutsch Jánossal, aki 1916-ban bemutatta Kassák Lajosnak, és itt találkozott 1918-ban Derkovits Gyulával. Erre az időszakra esnek első művészi kísérletei, megtervezte első plakátjait. 1916-ban szerepelt képe a Nemzeti Szalonban. 1918-tól a Kassák-körhöz kapcsolódott, részt vett a Ma kollektív kiállításán. A német expresszionizmus és a francia kubizmus hatott stílusára. Korai naiv szemléletű illusztrációit geometrizáló linómetszetek váltották fel. Korai fő művei (Vörös mozdony, 1918; Vörös gyár, 1919) a progresszív gondolatok szimbolikus erejű ábrázolásai. Bécsbe emigrált, ahol egy időre ismét a Mához csatlakozott. Kassák Lajossal kiérlelt képarchitektúra elméletének megfelelően 6 lapból álló sablonnyomatot sorozatát készítette el, mely 1921 áprilisában Kassák előszavával jelent meg Bécsben. A Bauhausban tanuló Molnár Farkas hívására Weimarba utazott. Bár nem lett a Bauhaus tagja, tanulmányozta az új típusú főiskola munkáját és kapcsolatba került a holland De Stijl csoport tagjaival. A sztereometrikus elemek egyre inkább gazdagították képeinek síkmértani konstrukcióit. 1922. decemberében kiállítása nyílt Berlinben a Sturm Galériában. Weimarban festett képei (Az új Ádám, 1923; Az új Éva, 1923) a modern ember és az új művészeti irányzatok szatirikus ábrázolásai. A német expresszionizmus hatását tükröző sorozatát A Blok: A tizenkettő c. poémájának illusztrációit is ott készítette el. Önálló kiállítása nyílt Berlinben a Nierendorf Galériában (1923). 1925-ben hazatért. A Mentor könyvkereskedés Andrássy úti helyiségében rendezett kiállításán már díszlettervei is szerepeltek. Részt vett a Zöld Szamár nevű avantgarde színház megalakításában. Cocteau Az Eiffel-torony násznépe c. darabjához készített díszleteket és kosztümterveket. Tanítványai közül Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) az op art megalapítója lett. Az 1930-as években elsősorban reklámgrafikai működése kiemelkedő,( egyszerű dinamikus formáival jól szerkesztett kompozícióival nagy hatással volt a magyar plakátművészetre. Olajképein - a korábbiak konstruktivitásához képest - expresszívebbé vált a nyelv, oldottabb lett a felületképzés. Az 1940-es években elmélyült elméleti érdeklődése és aktivitása. 1943-ban jelent meg Hevesy Ivánnal és Rabinovszky Máriusszal közösen szerkesztett kötete Kétezer év festészete címmel. 1949-től 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola igazgatója. Az 1960-as években művészetének korai, aktivista korszakához tért vissza. Művei szerepeltek a magyar avantgarde számos külföldi bemutatóján, egyéni retrospektív kiállítása volt Kölnben, 1969-ben gyűjteményes, 1977-ben posztumusz kiállítása nyílt a Magyar Nemzeti Galériában.